MADARAK ARANYHEGEDŰN, 1996
(részlet)

..... Sok néven ismernek a kiválasztottak. Emlegetnek a cigányok lelkeként, élettündérként ,tűztündérként, isten virágaként, aranyhegedűként, attól függ, ki milyen alakomban lát meg. Ismert engem ükanyád, dédanyád, te, és ismerni fog fiad is, akit jövő ilyenkor már karodban tartasz. Ismerni fog az ő fia és ismerni fog annak lánya, kinek neve Hanidzsa lesz, és írni-olvasni tanítja majd a feketeszemű gyerekeket. Ismerni fog Hanidzsa lánya, Maida, aki rólam ír mesét, és aki azt gondolja majd, hogy a madarak aranyhegedűn ti vagytok, ti szegény sorsú cigányok, és tán igaza is lesz. Ismerni fog Maida fia, kinek neve Zsijegsán lesz és bölcs, mint istenetek, aki engem küld vigasztalásotokra, míg a világ darabjaira nem hullik. Én vagyok könnyetek és nevetésetek. Én vagyok a zene, amivel kenyeret kerestek. Én vezetem a cigány költők és írók tollát. Én vagyok békés álmotok hideg estéken. Én vagyok az ölelés karjaitokban. Én vagyok aki bátorságot önt belétek a bajban. Én vagyok veletek jóban és rosszban. Múltatok és jövőtök vagyok - búgta az aranyhegedű, majd darabjaira esett és nyomtalanul eltűnt.
-Ki volt ő? - kérdezte Razsinnáta, de választ nem kapott.....