Versek a Fekete fények című kötetből:

Nézz úgy rám

Nézz úgy rám
Mintha fájna
Ha tekinteted
Egyszer sehol
Sem találna
Mert ami vagyok
Mintha csak
Képzeletemben
Élne
Te maradtál
A valóság egyetlen
Kézzelfogható
Ténye

*

Előbúcsú

Fényből az árnyékba értem
A szerelemtől mindig féltem
Kislány maradtam és maradok
Végleg
Ma már csak magamnak magamért
Mesélek
Királyfiról
Csodáról Szép létről
Költőről és költeményről
Hogy ne gondoljak a halálra
S a halálnál is rettentőbb
Magányra

--------------------------------------------------

Mondd
Holnap ha meghalnék
Kiszakadna belőled néhány
Szó
Annyi csak szécsimagda jó
Volt

*

Szerelmes suttogás

- Egy cigány ének dallamára -

Ha bőröm alá bújna
Mint izzó takaróba
Szíve szomorúságát
Leégetném róla

Leégetném róla
Szíve szomorúságát
Ha bőröm alá bújna
Mint izzó takaróba.

*

Bánat...

- A szakállas bácsinak -

Táguló űrök, közök.
Minduntalan magamba ütközök.

Amarra fénylő csillagok.
Tudom, hogy magamra maradok.

A bánat itt már mit sem ér.
Száraz a szem, tenyeret koldul a tenyér...

*

Sóhaj

Jaj, csak az lehessek
Aki vagyok! Sejtelmes
Bizonyosság, vagy semmi:
Mert csak a semmi az
Amibe beleképzelhető,
Még egy cigànydal is.

*

Magamhoz...

Belehalok minden mondatodba!
Miért az enyém, miért nem másnak
Gondja, hogy téged nem szeret ő,
Se senki, hogy nem akarnak veled egy
Rúdon zászlók lenni, hogy minden
Hajnalod gyötrelem... Jaj, szecsimagda,
Elégedj meg velem!

*

Önarckép

Valahol, valakiként élek.
Vagyok viharban edzett lélek:
Magamnak apja és anyja,
Elátkozottak lélekharangja...

Valahol, valakiként élek.
Mint, hallgatásra komponált ének.
Magamnak hite és rangja vagyok:
Bennem születnek ujjá, a cigány angyalok...